Kóla, puska, sültkrumpli: "Ilyenkor szép dolog igazán amerikainak lenni"

2007.10.20. 23:27 Lery .

Átlagos amerikai reggel volt: a farmer kiment a földjére, a tejesember kiszállította a tejet, az elnök pedig lebombázott egy újabb országot, melynek a nevét ki sem tudjuk ejteni.
Hangzott el a Kóla, puska, sültkrumpli c. filmben, melyet egyébként valami okostojás magyarosított ily módon, az eredeti címe Bowling for Columbine volt. Nem véletlenül, hiszen ez az amerikai társadalmat boncolgató dokumentumfilm a Columbine egyetemen történt vérengzéseket veszi alapul.


Michael Moore jó arc, kedvelem a filmjeit, annak ellenére is, hogy ha magyar lenne, akkor valószínűleg a tipikus, mindenkori magyar kormányt fikázó propagandagépezet részét képezné, hiszen kétségtelenül a vérében van a vádaskodás, és a feltünési viszketegség, de ő Amerikáról forgat, Amerikában, s éppen ezért filmjeit nyugodtan végig lehet nézni mindenféle politikai feszültségtől mentesen is, mert jó messze vannak, és így garantáltan szórakoztatónak fogjuk tartani a műveit. Már eleve érdekes, hogy ilyen témákat egyáltalán hogyan lehet szórakoztatóan előadni, de erről nem is érdemes írni, hiszen aki ismeri, az tudja miről van szó, aki pedig nem, nos annak itt az ideje megnézni valamelyik filmjét. Nekem az első a Roger, és én című volt, ami első ránézésre egy totál érdektelen filmnek tűnik, hiszen kit érdekelhetnek itt Európában egy amerikai nagyvállalat ügyes-bajos dolgai? Alapvetően senkit, főleg ha popcornmozizásról van szó, de ez a figura mégis úgy tudja feldolgozni a témáit, hogy a végeredmény viccesebb lesz, mint egy átlag vígjáték. Talán a vicces szó egy kicsit túlzás, hiszen ahhoz (többnyire) túlságosan komoly témákhoz nyúl, maradjunk inkább az írónikusnál, igen, az ő filmjei módfelett irónikusak. Az amerikai társadalmat ironizálja, az amerikai kormány van a célkeresztjében, immáron sokadik alkalommal, hiszen rájött, hogy ez a téma igen kelendő, főleg Európában, az amcsik meg tényleg nagyon birkák, tehát az ötletek hiányától nem kell tartanunk. Jövő héten hozzánk is elérkezik legújabb filmje, a Sicko, amely az amerikai egészségügyről igyekszik lerántani a leplet.

De hogy térjek vissza kicsit a Kóla, puska, sültkrimpli-hoz... A film a maga műfajában tökéletes, sőt, úgy is mondhatnánk, hogy műfajt teremtett. Moore már az első filmjével, a Roger, és én-el is megtette ezt, de csak a Kóla, puska, sültkrumpli volt igazán átütő erejű, talán a témája miatt is. Ami pedig nem más, mint az amerikai társadalom fegyvermániája. Érdekes statisztikai adatok hangoznak el a filmben arról, hogy különféle országokban hány lőfegyverrel elkövetett gyilkosság történik évente... 40, 70, 90, 300, 600...
És akkor következik az Amerikai Egyesült Államok: 12.000. Igen, tizenkétezer.
Moore ügyesen felhozza azokat a tényeket, amelyekkel a politikusok, vagy a fegyverbuzik szoktak érvelni: Amerika erőszakos történelme, a sok fekete, vagy a még annál is több fegyver. Aztán még ennél is ügyesebben megcáfolja ezeket. Azt a bizonyos "erőszakos történelmet" össze sem lehet hasonlítani a németekével, ott valahogy még sincs jelen ilyen fokú erőszak. A sok néger, és fegyver elmélete sem helyes Moore szerint, hiszen Kanadában mindkettőből úgyszintén rengeteg van, mégis mindössze évi 30 fegyveres gyilkosság történik. Érdekes, hogy Moore gyakran támasztja alá nézőpontját statisztikai adatokkal, ám olykor megfeledkezik ezekről: a kanadai fegyverlétszámról még pontos adatokat közöl (az amerikaiak északi szomszédjainál 10millió háztartásra 7 millió lőfegyver jut), ám az ottani néger lakossággal kapcsolatban csak annyit említ, hogy "ugyanúgy látni mindenféle színű embereket az utcán". Éppen ezért talán igazuk lehet azoknak is, akik azzal vádolják, hogy hiányzik belőle az igazi tényfeltáró profizmus, vagy hogy túlságosan elfogult, ennek ellenére én úgy gondolom, hogy filmjei mindenképpen jó hatással lehetnek, már csak azért is, mert valamilyen szinten elgondolkodtatják az embereket. Ezt pont innen, Európából a legkönnyebb megállapítani, hiszen itt akárki megnézheti a filmjeit, mindenféle politikai elfogultságtól mentesen. A végeredmény pedig eddig még minden Moore film esetében szórakoztató, és egyben elgondolkoztató volt.

A Kóla, puska, sültkrumpli másodszori megtekintése számomra meghozta a kedvemet a Sicko-hoz, amiről nemsokára remélhetőleg be is számolok.

10/10

Kóla, puska, sülkrumpli (Bowling for Columbine) - 2002
Színes kanadai-amerikai-német dokumentumfilm, 120 perc
rendező: Michael Moore
forgatókönyvíró: Michael Moore
operatőr: Brian Danitz, Michael McDonough
zene: Jeff Gibbs, John Lennon, Marilyn Manson, Fred Rogers, George David Weiss, Bob Thiele
producer: Michael Moore
vágó: Kurt Engfehr

szereplő(k):
Michael Moore (önmaga/narrátor)
George Bush (önmaga)
George W. Bush (önmaga, az Amerikai Egyesült Államok elnöke)
Michael Caldwell (önmaga/nyomozó)
Marilyn Manson (önmaga)
Charlton Heston (önmaga)

1 komment

Címkék: amerika usa bush dokumentumfilm michael moore marilyn manson kóla puska sültkrumpli bowling for columbine charlton heston

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.